Szabadfogalkozás

Miután elköszöntünk házigazdánktól, volt 4 óránk a visszafelemenő vonatig, Ákosék elmentek a nem messze lévő pagodáig, ahol szintén van egy híres fotóspot. Én inkább elmentem felfedezni meg chillezni a tó mellett. Találtam egy szép templomot sírkerttel, bentről hallatszott az imádkozás. Csendben körbejártam,

Vágytam a kávéra szembe jött egy café, kérdeztem van-e cappuchino? Van. Akkor inkább mégis mangó lattét kérnék, papíron jól hangzott, meg kint megint 30 fok. Kávé nem, cserébe sok mangódzsem vot benne. Legalább hideg. Leültem a partra, mellém ült egy fiatal srác, nem tűnt turistának, nem-ázsiai létére. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült jó volt a szimatom. Dániából jött és december óta itt dolgozik az egyik síparadicsomban, mesélt a munkaetikettről, hogy mennyire azt volt benne a jövő országa közben hetente kell bankba menni-e hogy betegye a kápéban kapott fizetését. Mondtam merre megyünk tovább, ő is az mondja Nagoyában nincs semmi, Ghibli parkon kivül, csak autógyáraknak van vezetett túrájuk ha érdekel. Figyelmeztettet Kiotóra hogy ott sokkal töményebb lesz a tömeg, Oszaka picit jobb. Fut a vonathoz, örültem a találkozásnak, minden jót Carlson, talán? 

Visszaút

Lassan jöttek vissza a többiek , visszamentünk a Fuji vonattal amivel jöttünk utána felültünk a egy lassabb helyi vonatra ami másfél óra alatt visszahozott Tokióban. Megkerestük honnan megy a Shinkansen, gyors pisi, vettünk kaját piát az útra és már száguldunk is Nagoya felé. Gyors. Tényleg gyors. Jelenleg 280 az utazó sebességünk. Jobbra látszik a lemenő nap és mellette a Fuji is.