Ez a nap is elérkezett, már tovább is ment. Nagyon mozgalmas 24 órán vagyunk túl, lehet ezt előbb kellett volna elkezdeni. Épp reggel 7 óra van és a icipici hotel szobám agyába fekve az ablakon kinézve várom, hogy hasson az algoflex. 6kor a semmiből beköszönt a jetlag (gondolom), a szemem mögötti közepesen erős fejfájással. Miközben próbálom  összeszedni ide a gondolataimat, feltűnik egy monorail is a távolban.

Indulás

Minden nagy utazás egy kis békávéval kezdödik. Népligetből megy a buszon bécs fele, pont lekéstem a 83ast már csak integetek neki, marad metró. Nincs sok kedvem húzni a 17 kilós bőröndöt klinikákig, megpróbálom felrakni a bubi elejére valahogy. Nope. Esélytelen, próbáljuk meg a rollert. Rajta marad az egyik lábammal együtt, jó lesz. Vigyázz magadra spár. 

Bécs

Tatabányán és a határ előtt útmunka és baleset miatt többször teljesen megáll a forgalom, de nincs gond. Bőven van időnk a gépig, de legközelebb lehet mégis csak railjet lesz. Laza óra késsel érkezem pályaudvarra ahol Ákos és Emőke várnak és megebédelünk. Sikerült egy költözést is beiktatni a nagy utazás előtt, de a nagyja már az új lakásban van. Ahogy befejezték a maradék csomagolást, már idő is volt. Viszonylag hamar kiértünk az indulás előtt de talán ez most nem gond. 21:40kor nyitják a kapukat egy órára rá már az égben voltunk.

Repülő

Sose repültem még nem fapados járattal, igy teljesen odáig voltam meg vissza attól, amit az Emirates adott. Kezdjük azzal hogy a gép is hatalmas volt a 10 ülésével keresztbe és ugyanennyi vészkijáratával. Beszálláskor átmegyünk az Business osztályon is ahol már pezsgővel a kézben heverésznek azok akik tudnak repülni. Majd egyszer ha lesz pénem.... De mondom nem volt mire panaszkodni az Economy-n se. A széken már vár a szeretet csomag: takaró, párna, füles, tokiói járton még kis szütyő fogkefével, szemtakaróval stb. Tudom hogy filléres dolgok, de légitársaság még nem volt ilyen kedves hozzám, Wizzair-en és Ryanair-en nevelkedtem, ahol örülj hogy van széked. Azt kapod amit fizetsz végülis. Ablak mellett is rendes lábtérem, normálisan dönthető szék, szemben ICE szórakoztató média center, még ingyenes wifi is, ami mondjuk csak ritkán és csak üzenetküldő  appoknál használható, de akkor is. Kis idő után jön a vacsi: nem túl nagy, sok apró dolog, ízletes. Valami német marha tekercs amibe zöldségeket raktak. Ezután jött a neheze. 4 órát megy még a gép és abból minél többet kéne alvással tölteni, hogy utána a tokió gépen már ne kelljen hogy utána egyből tudjunk aludni. Sikerült talán 2-t összeszedni, de nem volt túl pihentető.

Dubaj

Kel fel a nap, csillog a tenger és szállunk Dubajban. Itt is szép nagy kontraszt van a belváros csili-vili felhőkarcolói és a körülölelő maradék városrész pici zsúfolt viskói között. Nem sok időt töltünk itt, egyből futunk is a kapuhoz, elég is volt a hajnali 29 fokból, mi lehet itt nyáron?

Tokyo

Ugyanolyan gép, másik ülés, háromszor annyi táv. Életemet adnám egy kávéért, reggeli után megkapom, már az se zavar hogy se cukor se tej, csak hadd önthessem magamba az éltető fekete mannát. Ja igen reggeli. Volt választás rántotta és yokisoba között. Reméltem hogy nem hal, de a kedves felszolgáló közli hogy de de. Üsse bánat, tojást se nagyon kívántam. Tészta és a szósz finom, a hal meg itt is csak hal nem extra, együtt okésabb, de háromnál több darabot nem ettem. Ügyes vagy Bálint. 

A maradék idő filmekkel ment, Interstellar, még mindig nagyon jó, The Zone of Interest, vártam már de picit többet vártam. Sisu, tökéletes  befejezés leszálláshoz. Hosszú volt ez az út azért, de a kompressziós zokni és a macinadrág sokat segített.

Gyorsan kiszállunk futunk a határellezőzéshez, nincs nagy sor. Várjuk a csomagokat. Okosan előre kitöltöttük online a vámoláshoz a papírokat és nem kellett ott kézzel papírra. Jött egy segítő hogy miként használjuk a vámos kioskot, annyira aranyos és kedves volt. Ákos útlevelet utolsóként nem ette meg a gép én meg már kínomban felkacagtam, ő pedig kedvesen és együttérzően csatlakozott hozzám, majdnem elolvadt a szívem.

Csomagokat felkapva mentünk kifele hogy elkapjuk az utolsó metrót, de hálistennek jött még utána is több, nem kell sietni. Beszereztünk egy Hello Kitty-s Pasmo kártyát, amivel vettem is egyből az automatából valami izgalmas pepsit és felszálltunk a metróra. Négy megálló után leszálltunk és picit még sétáltunk. Nagyon nagy a csend, alig van alaki az utcán, néhány autó. De nagyon szép így is. Rend és tisztaság.

Ahogy kinyitom az ablakom, hallom hogy jön a rendőrautó, halkan szirénázva és a hangosbemondón udvariasan és folyamatosan kérve, hogy tessék vigyázni húzódjanank le az útról. Csinálok egy mini onsent a szobám fürdőjéből, mert megérdemlem és mert kell egy ekkora út után. 

Vajon miként folytatódik hőseink kalandjai? Következő részből kiderül...