Reggeli

Jetlaget leküzdve mentünk reggelizni, kínálat nem volt nagy: curry rizzsel vagy miso leves udonnal. Előbbit választottam, megszortam még egy pici tofuval és valami isteni volt. Ha ezt adják reggelihez egy pici szállodába reggeliként vagyon várom hogy a 75 éve a családi receptet készítő Toshi Wataba mit fog elém. Szállásunk apropója hogy a lobbiban van egy pici manga könyvtár. Curry mellé pont jól passzolt egy kis szerelmi háromszög. 

Tömegközlekedés

Kicsekkolás után az első legfontosabb dolgom az volt hogy szerezzek egy sim kártyát amin van net. Eredetileg a reptéren egy automatából vettem volna fel, de érkezéskor inkább már kijutni akartunk és ágyba be. Ha valahol biztosra vettük, hogy van az az Akihabara és amúgy be volt mára tervezve így arra vettük az írányt. 

Elgyalogoltunk a legözelebbi állomásra, ami a Keikyu-Kamata volt. Elmentünk Shinagawa állomásra, ami az egyik nagyobb csomópont beépített plázával. Átszálltunk a Yamanote linera, majd 3 megálló után rájöttünk hogy nem azok a megállok jöttek amikre számítottunk és hogy rossz az írány. Satúfék és Tokyo drift után írányba álltunk. Kék metró után fura hogy alig van zaj a vonaton. Nincs cigány youtube, nincs ricsaj, de még csak halk beszélgetés se. Mindenki a telefonjába vagy a mangjába bújva némán utazuk. Csak a babakocsi anya beszélget a kis gyerekkel röviden. Próbálunk minél halkabban megbeszélni egymással merre kell menni. Vonat halk suhanása és a város tájképe van. 

Akihabara

Feljöttünk északi kijáraton és egyből arconcsaptak az teljesen ismeretlek anime lányok épületek óriáskivetitőin ráadásul még hangot is adnak hozzá, esélyed sincs menekülni. Nem mintha bárki is akarna, ezért jött mindenki. Ezért jöttünk mi is. 

Csomagmegőrző

Foglaltunk csomagmegörzőbe helyet, azt probáltuk megkeresni kevés sikerrel. Megkérdeztük a nagyon kedves turistinfo-s lány merre van, aranyosan megkérdezte hogy kifizettük-e már, mert nincs fele gond, itt van a sarkon, csak hogy a negyediken van, nincs lift és nagyon szűk a lépcső. Megmutatta, nem hazudott. Visszavontuk a foglalást és elvitt minket egy karaoke bárba ahol megkérte a helyi eladót hogy hadd tároljuk a böröndöket. 1500 yen (4100huf) egész napra. 7kor jövönk érte.

Sim

Kedélyesen tovább beszélgettünk a lánnyal, mimerre, honnan jöttünk merre tartunk. Google szerint egy sarokra van egy kis bolt ahol 4500 yenért (12000huf) adnak 30 napos korlátlan netes simet. Megkeresem, addig Ákosék rekreálnak egy jelenetet a Wasabi mar mint a mustár cimű filmből, mikor Jean Reno kiszáll itt a hid alatt. Kis átjárunk bejutok egy folyósora ahol két oldal végig kis árusok 2 nm-es zugokban árulnak mindenféle elektronikai cuccokat, használt telefonok, kábelek stb. Kétszer is elmentem mellette de megtalálom végül. Egy picit szöszöl a beállitásokkal de végül sikerül netet csiholnia a telefonomra. Arrigato. 

Gigo

Sarkon egyből itt van a Gigo hatalmas 7 emeletes vörös épülete. Minden szinten tele van marokoló játék gépekkel. 5dik emeleten megjelentek már a ritmus játékok. Mentünk is egy kör a dobolóssal. Valahogy így: https://www.youtube.com/watch?v=NGY1gmVZVlo
Voltak még számomra teljesen ismeretlennek is. Az egyik egy kör alakú érintőképernyő kell ritmusra kell csapni, vonalat húzni és vagy összekötni a kör különböző pontjait. Ha óralap lenne akkor pl 3órától 7ig majd 11re és vissza 6ra. Nagyon érdekes és hangos volt. Megtaláltam, MaiMai volt a neve: https://www.youtube.com/watch?v=NoQLRThPUvc

Street food

Megéheztem és az utcán orrbacsapott egy isteni illat, hát követtem. Az illat forrása egy kis grillezőstand ahol frissen sütik neked a kért húst pálcán. Csirkére esett a választásom, Aggasztóan rövid után már adták is ki. Kivülről rendben volt, a belseje éppen hogy csak már nem nyers. hagytam volna még rá vagy 3 percet. Ennek ellenére izletes, picit édeskés és borsos.(Nem lett tőle bajom).

Don quijote

Edéd után bevettük ezt a szintén rengeteg emeletes bevásárló épületet. Minden szinten más temaika szerint voltak a cukibbnál cukibb dolgok. Első pl az ehető dolgok, csokik, üditök, nasik. A következőn plüssök minden mennyiségben. Utána anime figurák, és a hozzátartozó matricák mütyürök. Volt a egy külön részleg csak felnőtteknek, ahol óceánnyi műpunci és műpénisz, sikósitó és majdnem mindegyiket anime lányokkal reklámozták.

Minden sarkoban szólt valami aranyos kis dalocska, minden második polcról kis képenyőn ment valami színes cuki reklám, nehezen tudta tartani az ember a figyelmét egy helyen, mindenhonnan jött az inger. 

hobbi off

 Bementünk egy secondhand boltba ahol felújitott használt elektronikai cikkeket árultak, de itt ugye azért vigyáznak az emberek a dolgaikra és minden nagyon szép állapotban volt. Első emeleten kamerák, órák, utána gitárok, erősítők, szintik majd konzolok, videójátékok, dvd lejátszók. 

Ákos keresett egy piskóta kábel a töltőjéhez 3ik boltba szépen udvariasan meg is kérdezte vitték is egyből a használt kábeles rekeszhez, 100 yen fizetett érte.

Este

Elfáradtunk, este lett, hazamenünk, ledobtuk a cuccokat és elindultunk vacsorát vadászni. A helyi állomás mellett láttunk is pár éttermet a full helyi tradiciónálistól kezdve a mekin át, volt kebabos és koreai is. Még picit féltünk bemenni a helyiek közé de mekisni mégse akartunk. Volt egy pici hely a kettő között ahol automatán lehetett rendelni, ez a mi helyünk. Leginkább marha szeleteket kináltak tál rizsen különböző variációkkal. Én hamburger steaket kértem miso levessel és hozzá egy sört. 1000 yen volt plusz 290 a pici sör. Hiába voltam éhes és alig ettem egész nap nem tudtam mind megenni, pedig finom volt.

 Lassabban tudok leírni dolgokat mint ahogy gondoltam. Nehéz időt találni miközben kint ennyi minden van, nem hogy még fogalmazni és a szerkeztőm jóváhagyására várni. Igyeksem. Folyt köv.