Két hete vagyunk kint. Két hete szívjuk a japán levegőt, isszük a umeshu-t és a highball-t, esszük a sült csirkét és a kombinis háromszög szendvicset reggelire. Már a legnagyobb természetességgel, kérem japánul a számlát, mondom hogy kártyával szeretnék, érdeklődve kérdezem a szakácstól a pult túloldalán hogy az a nagy sárga sajtnak tűnő valami amit épp a sushiba rak bele az sajt-e, (tojás volt), kérem ki a mellettem válógató kedves öreg hölgytől hogy a kimono amit épp probálok hogy áll, jó-e a hossz? Egyszerű kérdésemen felbátorodva, már olyan választ kaptam amihez már azért kellett a translater segítsége. 

Természetes a tajékozodás is, bár lehet csak a Tokiói hálozat volt durva. Elmúlt a kezdeti sokk, hozzászoktam ahhoz a rengeteg új ingerhez  Beolvadtam. Beállt a zen. Már kerülném a turistás helyeket, azért érdekelnek, de a tömeg taszít. Kyotoban kimaradt az arany templom, de nem is bánom annyira.

Első este amikor átjöttünk Osakába, Ákosék elmentek a Donque-ba vásárolni én pedig inkább elmentem sarokra a híd alatt lévő kajás standokhoz egy sörért. Öltönyös középkorú ember aki vacsoráját fogyasztotta egyből mutatta hogy csatlakozzak. Egyszerű angollal tudtunk kommunikálni. Én villogtam a minimális japán tudásommal, de ettől is dobott egy hasast, akkor elmesélte a kajaárúsnak is akkor ő is csatlakozott, hátsó asztalnál lévő nőtől kértem segítséget hogy kell összerakni helyesen a "mi a neved" kérdést. Csak úgy kaptam egy tál marharagút az úrtól. Ennél finomabbat kint még nem ettem. Nem engedte hogy visszahívjam egy italra. Osaka az én városom. Ezeket az élményeket keresem. Kapcsolodás a helyiekkel. 

Vagy lehet picit el is fáradtam, napi 20-25 km két hét majdnem mindegyik napján sok. Bár egész jól hozzászoktam, a derekam nem fáj, mint az elején, cipőm talpam jól bírja. A vádlim szokott néha sajogni, kéne neki egy jó masszázs. Már rendesen alszunk és inkább késő délelőtt lépünk ki a házból reggel helyett. Mindig van legalább 8 óra alvás.

Bő egy hét van még hátra. Most leváltam Ákoséktól, ők mennek vissza Tokióba elfoglalni az utolsó bázist, én pedig épp vonaton ülük Kanasawa fele, ott alszom és körülnézek picit. Másnap meg fel a hegyekbe Kunsatsu fürdőjébe ahol megint vendégházba fogok majd aludni. Utána megyek vissza Tokióba.

Remélem ezeken a hosszabb vonatokon lesz majd erőm összeszedni a gondolataimat és folytatni a beszámolót.

Ja és vettem egy kimonot ^_^