Két hete vagyunk kint. Két hete szívjuk a japán levegőt, isszük a umeshu-t és a highball-t, esszük a sült csirkét és a kombinis háromszög szendvicset reggelire. Már a legnagyobb természetességgel, kérem japánul a számlát, mondom hogy kártyával szeretnék, érdeklődve kérdezem a szakácstól a pult túloldalán hogy az a nagy sárga sajtnak tűnő valami amit épp a sushiba rak bele az sajt-e, (tojás volt), kérem ki a mellettem válógató kedves öreg hölgytől hogy a kimono amit épp probálok hogy áll, jó-e a hossz? Egyszerű kérdésemen felbátorodva, már olyan választ kaptam amihez már azért kellett a translater segítsége. 

Természetes a tajékozodás is, bár lehet csak a Tokiói hálozat volt durva. Elmúlt a kezdeti sokk, hozzászoktam ...

Reggel korán indultunk, legalábbis szerettünk volna. Ákosnak a reggeli trónolása mindig hosszabb időt vesz igénybe és mivel 3 napja tartogatta, ez a betervezett időnél egy picit tartosabb lett. De ennek ellenére is el tudtunk indulni időben. Két átszállással, kb egy óra alatt kijutottunk a park területére. Utunkat folyamatosan a ghibli karakterek táblái kisérték, nem is nagyin tudtuk volna eltéveszteni az utat. Egy hatalmas nyilt tér fogadott minket miután leszálltunk a vonatról. A Hungexpo és a városliget keverékére emlékesztetett  a hely. A fő kapu után jobbra parkolók balra  hatalmas félgömb épület, szemben pedig egy nagyon ghiblis steampunkos óratorony két lifttel fogadott, az utóbbi vitt le minket a park területére. Kilépve hatalmas ...

Érkezés 

Már lemegy a nap amikor leszálltunk a Shinkansenről. Már rutinosabban verekedjük át magunkat a tömegen, megakad a szemünk oldalt egy kapszula soron, itt se találtunk még olyan amit bárhol máshol láttunk volna. Volt egy Minoltás amin a képek alapján mükődő mini fényképézező vannak benne. Azt meg hogy? Ráadásul 1/4 az esélye hogy a minolta 7000st dobja. Én nem éreztem magamat elég szerencsésnek abban a pillanatban. Emőke bátrabb volt. Régi tégla gépet kapott. Sajnos nem tud képet készíteni. Lehet picit naivak voltunk.

Metro nem annyira futurisztikus mint Tokyoban. Picit 80s évekből maradt volna itt. Folyamatos madárcsicsergés törte meg a várakozás csendjét, rájöttünk ez mesterséges nyugtató ezen vonalon. Kiprobáltam egy ...

Szabadfogalkozás

Miután elköszöntünk házigazdánktól, volt 4 óránk a visszafelemenő vonatig, Ákosék elmentek a nem messze lévő pagodáig, ahol szintén van egy híres fotóspot. Én inkább elmentem felfedezni meg chillezni a tó mellett. Találtam egy szép templomot sírkerttel, bentről hallatszott az imádkozás. Csendben körbejártam,

Vágytam a kávéra szembe jött egy café, kérdeztem van-e cappuchino? Van. Akkor inkább mégis mangó lattét kérnék, papíron jól hangzott, meg kint megint 30 fok. Kávé nem, cserébe sok mangódzsem vot benne. Legalább hideg. Leültem a partra, mellém ült egy fiatal srác, nem tűnt turistának, nem-ázsiai létére. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült jó volt a szimatom. Dániából jött és december óta itt ...

Érkezés 14:33

Megérkeztünk Kawaguchikoba, ahol egyből iszonyatosan sok turistán kellett átverekednünk magunkat. Az állomáson volt egy kis lábáztató, hiába volt kint 30 fok, bele kellett raknom a lábamat. jól is esett. Volt csomagszállitási lehetőség a szállásra, Ákos a házigazdát órával hamarabb rendelte az állomáshoz, elnéztük a menetrendet. De szerencsére irta a járatszámot is és a gazda tudta hogy az nem akkora van ott. Kulturális katasztrófa elhárítva.

Lawson

Állomás mellett egyből ott volt a hires Lawson ami ami előtt mindenki megállt és probálta ugyanazta képet elkésziteni ami miatt idejött. Alul a kisbolt felette a ékeskedik a Fuji. Volt aki 3 fős stábbal érkezett. Sminkes, világositó, fotós. Indulás előtt ...

Most tartunk Fuji-hoz épp a vonaton ülünk. Hálistennek 29 fok van és deka felhő, innen is szépen látszodik. Ámulatbejtően szép és hatalmas.

Na igen Tokió nagyon tömény és feszes tempójú volt. Sok mindent probátunk beletömni, de még így is hagytunk egy csomó minden az hazafele az utolsó napokra. Kulcsszavak összeszedésr volt csak időm. Holnap lesz egy két órás shinjansen utunk Nagoyába ott megprobálom majd kifejteni amennyire tudom. Lehet mégis csak a twitteren kellett volna ezt vezetni. Röviden:

Második nap reggeltől estig esett. Nem volt hideg fújt a szél minden csillogott. Voltunk a high end shopping negyedben Ginzában. Gucci, Dolce, stb. Itt bementünk egy emeletes luxues Ápiszba (Itoyo). Papir, boriték, toll, kréta ilyesmik. Leginkább német márkák voltak. Tetején volt egy café ahol méregdrágán ettem egy grill kolbászt 2000 yen (5000 huf) pont olyat amit otthon is kapni, de ...

Reggeli

Jetlaget leküzdve mentünk reggelizni, kínálat nem volt nagy: curry rizzsel vagy miso leves udonnal. Előbbit választottam, megszortam még egy pici tofuval és valami isteni volt. Ha ezt adják reggelihez egy pici szállodába reggeliként vagyon várom hogy a 75 éve a családi receptet készítő Toshi Wataba mit fog elém. Szállásunk apropója hogy a lobbiban van egy pici manga könyvtár. Curry mellé pont jól passzolt egy kis szerelmi háromszög. 

Tömegközlekedés

Kicsekkolás után az első legfontosabb dolgom az volt hogy szerezzek egy sim kártyát amin van net. Eredetileg a reptéren egy automatából vettem volna fel, de érkezéskor inkább már kijutni akartunk és ágyba be. Ha valahol biztosra vettük, hogy van az az Akihabara és ...

Ez a nap is elérkezett, már tovább is ment. Nagyon mozgalmas 24 órán vagyunk túl, lehet ezt előbb kellett volna elkezdeni. Épp reggel 7 óra van és a icipici  hotel szobám agyába fekve az ablakon kinézve várom, hogy hasson az algoflex. 6kor a semmiből beköszönt a jetlag (gondolom), a szemem mögötti közepesen erős fejfájással. Miközben próbálom  összeszedni ide a gondolataimat, feltűnik egy monorail is a távolban.

Indulás

Minden nagy utazás egy kis békávéval kezdödik. Népligetből megy a buszon bécs fele, pont lekéstem a 83ast már csak integetek neki, marad metró. Nincs sok kedvem húzni a 17 kilós bőröndöt  klinikákig, megpróbálom  felrakni a bubi elejére valahogy. Nope. Esélytelen, próbáljuk  meg a rollert. Rajta marad az ...